Pár hónap kihagyás után újra itt csak most csak nektek!
Akkor kezdjünk bele! Legutoljára nyár elején írtam ide a blogba, de csak pár szót említenék meg erről a nyárról. Igen csak veszteséges nyarat tudhatok a magaménak, hiszen mind anyagiakban és mind lelkileg lenullázott. A részletekbe nem szívesen mennék bele, mert ez csak arról tenne tanúbizonyságot, hogy milyen szerencsétlen ember vagyok, de azért volt pár remek élményem is például az esti Velencézések a kora reggelig húzódó autószerelések és a későhajnalig tartó baráti beszélgetések. Ezeket leszámítva ez a nyár sem volt az igazi sok ismerős/barát/barátnő került a feledés sűrű homályába ismét… Túl sokan változnak meg rossz irányba és taszítják el maguktól azokat, akik tényleg oda tették magukat értük. Nem tudják értékelni azt, aki tényleg felnéz rájuk, szereti őket, illetve támogatást ad. Én sem vagyok hibátlan…
Sajnos többet nem tudok megemlíteni a nyárról, ami ennyire publikus lenne. Lassan itt van megint az a letargikus, szürke, rideg sok emléket felidéző évszak! A tél.
Megint csak lassan a hátunk mögött hagyunk egy elmúlt évet és vele együtt rengeteg emléket. Az őszintét megmondom nem is bánom, hogy lassan lezárhatom ezt az ocsmány sötét és szerencsétlen évet. Mikor majd meghallom, hogy 2009 megfordulok és köpök egyet.
Mára ennyi. Megpróbálok többet írni nektek!
